Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én állandóan azt hallom a környezetemben, hogy XY-ék elváltak, Z nem talál párt, pedig állandóan randizik, de valahogy mindig idiótákkal találkozik vagy épp együtt vannak XY-ék, de már nem szeretik egymást, állandóan veszekszenek és csalják egymást. Rengeteg a kudarcba fulladt, lehangoló sztori körülöttünk és az ember lánya néha már-már azt gondolhatja, hogy nincs remény, párt találni és boldog kapcsolatban élni szinte lehetetlen. Ez nyilvánvalóan nem igaz és szeretném, ha a Páratlan Páros blogon mi a vidám, pozitív töltetű történetekre koncentrálnánk. Egyrészt mindenki jobban érzi magát, ha nem mások pofára eséseiről, hanem inkább sikereiről hall, másrészt azt gondolom, hogy érdemes a jó példákat alaposabban szemügyre vennünk, hogy valamit esetleg mi is tanulhassunk belőlük. Az sosem árt. Jó pap is holtig tanul. 
Éppen ebből a megfontolásból ezzel a cikkel elindítunk egy teljesen új rovatot a blogon, a Couples of Budapest-et. Olyan szerelmes párokat szeretnénk bemutatni, akik láthatóan boldog kapcsolatban vannak és jól irányítják a közös életüket. Amikor legelőször felmerült bennem ennek az új témakörnek a gondolata, egyből Ágó és Zoli jutottak az eszembe. Ők régóta jó barátaink és hozzánk hasonlóan 2006 óta vannak együtt, azaz 10 éve. Ezt az új témakört azért szerettem volna éppen velük kezdeni, mert Ágóék szemmel láthatóan gyönyörűen alakítják az életüket és nagyon elégedettek is azzal, amit együtt felépítettek. A kapcsolatukban mindennek megvolt a maga helye és ideje és jelenleg közös életük legnagyobb és legizgalmasabb kalandjára készülnek. De mielőtt erről mesélnék, nézzük, hogy hol és hogyan kezdődött Zoli és Ágó szerelme.
Zoli 21, Ágó pedig 19 éves volt, amikor 2006 szeptermberében egy budapesti társasház liftjében először találkoztak. Zoli épp az új lakótársukat költöztette, mikor rengeteg dobozzal felpakolva beszálltak Ágó mellé a liftbe. A fiúk a harmadik emeletre mentek, szóval nem volt sok idő gondolkodni, Zoli rögtön leszólította Ágót egy “Kiszállsz velem a harmadikon?” kérdéssel. Ágót teljesen váratlanul érte a kérdés, alig bírta kinyögni a nem túl frappáns választ: “Ja nem, én a 6.-on lakom”.
Aztán teltek múltak a napok, és a ház egyetlen liftje megint megoldotta, hogy főhőseink összefussanak. Ekkor Ágó két nagy kukás zsákkal indult el a hatodikról a földszinti szeméttárolóhoz. Éppen óriási rohanásban volt, hogy elérje a következő kecskeméti vonatot, amikor Zoli a harmadikon megállította a liftet és beszállt mellé, és elkezdtek beszélgetni. Már ekkor kölcsönösen tetszettek egymásnak, és kiderült az első közös pont is, hogy mindketten kecskemétiek. Miután Ágó elutazott Zoli kém-képességeit bevetve felkutatta Ágót IWIW-en (ha az IWIW-re nem emlékszel, akkor túl fiatal vagy), majd felvette MSN-en (ha az IWIW nincs meg, akkor lehet, hogy az MSN sem mond sokat neked). Innentől kezdve 1-2 hétig csak MSN-en beszélgetettek, azt is csak hétvégén, amikor Ágó otthon volt a szüleinél Kecskeméten, hiszen a pesti albérletben nem volt internete. (Igen, drága mai fiatalok, ez 2006-ban még teljesen normális volt.)
Szerencsére Zoli nem sokat tétovázott és randira hívta Ágót, így már nem kellett az MSN-re és a random liftes találkozókra várni. Az első randit az Oktogonra beszélték meg és bár Zoli javasolta, hogy mivel egy házban laknak, akár együtt is mehetnének otthonról, Ágó ragaszkodott hozzá, hogy az Oktogonon találkozzanak 7-kor. Fél 8 tájékán Zoli már kezdett pánikba esni, de Ágó végül megérkezett és mivel a kiszemelt teázó addigra megtelt, így sétálni mentek a városban. Zoli erre úgy emlékezett, hogy nem sétáltak annyira sokat, Ágónak viszont meggyőződése, hogy lejárták a lábukat és bejárták a fél várost. Én Ágónak hiszek. Magassarkú volt rajta, ő egész biztosan jobban tudja.
Innentől persze már nem volt megállás, jött a második, majd a harmadik, negyedik, ötödik randi. Ágó már ekkor közölte az anyukájával, hogy Zoli az a férfi, aki neki kell. Zoli is már az elején tett egy megjegyzést Ágónak MSN-en, miszerint “őket az isten is egymásnak teremtette”. Kapcsolatuk igazán októberben kezdett bimbózni, de novemberig Zoli Ágót csak kabátban látta, mert addig mindig szabadtéri programjaik voltak. Novemberben aztán Zoli megkönnyebült, amikor meglátta, hogy Ágó kabát nélkül is teljesen az esete. 
Pár hónap múlva Ágó gyakorlatilag beköltözött Zoli icipici szobájába (Zoli ekkor még lakótársaival együtt élt egy többszobás lakásban) és ettől kezdve még szorosabb volt a kapcsolatuk. Az első nagyobb megpróbáltatás akkor következett a közös életükben, amikor Zoli Londonba utazott egy nyári szakmai gyakorlatra. Ugyan “csak” pár hónapról volt szó, azért akik voltak már szerelmesek, azok tudják, hogy pár hónap iszonyú hosszú idő tud lenni a társunk nélkül. Éppen ezért Ágó kirepült Zolihoz, hogy meglátogassa és együtt lehessenek egy kis időre, így könnyebb volt kibírni a fennmaradó időt, amit külön kellett tölteniük. A távollét – ahogy ez lenni szokott – még inkább összehozta a szerelmespárt. Ezután még jobban értékelték egymást és még egyértelműbbé vált, hogy egymás mellett a helyük.
Zoli lételeme a humor
Miután kicsit megismerkedtünk Ágó és Zoli kapcsolatának alapjaival, gondolom nem meglepő fordulat, hogy pár évvel később Zoli egy koncert után megkérte Ágó kezét, majd 2012-ben össze is házasodtak. Zoli egyébként egy rendkívül vicces és kreatív fickó, ezért kicsit sajnálja, hogy a lánykérés “egyszerű”, hagyományos volt. Azt mondta, hogy ma már másképp csinálná, biztosan belevinne valahogyan egy csavart, hogy sokkal jobban meglepje Ágót. Ágó szerint persze minden úgy volt tökéletes, ahogy volt.
Zoli és Ágó az elmúlt években folyamatosan dolgoztak azért, hogy fejlődjenek és kialakítsák azt a fajta egzisztenciát, amit elképzeltek maguknak. A kezdetek kezdetén még egy másokkal megosztott albérlet picike szobájában éltek, ma már a saját házukat építgetik, szépítgetik. Mindehhez szükségük volt a szüleik támogatására is és persze arra, hogy közösen tervezzenek és segítsék egymást céljaik elérésében. Zoliék elmeséltek nekem egy kis belsős titkot is ezzel kapcsolatban, amit én rendkívül aranyosnak találtam. Ők minden évben január elején közösen leülnek, előveszik az úgy nevezett “csoda-füzetüket” és összeírják benne, hogy mik azok a dolgok, amiket abban az évben együtt meg szeretnének csinálni, el szeretnének érni. Persze a füzetnek nem véletlenül “csoda-füzet” a neve, hiszen eddig nagyjából minden bejött az abban megfogalmazottak közül.
Én személy szerint nagyon örülök, hogy megismertem Ágót és Zolit, mert nagyon jó látni a boldogságukat és azt az életutat, amit közösen bejártak. Ők jó példa arra, hogy ebben a rohanó világban is van még olyan, hogy két ember szereti egymást, odafigyelnek egymásra és közösen, egymás mellett kitartva és egymást erősítve építenek fel valami újat, valami jobbat. Nagyon sok sikert és boldogságot kívánok Ágónak és Zolinak az új életükhöz, amibe nemsokára belecsöppen egy kisbaba is, teljesen új örömforrásokat és kihívásokat hozva magával.
