A kitartás, az akaraterő nagyon sokáig nem érdekelte a tudósokat, mivel egy kifejezetten nehezen tanulmányozható területnek tartották, ahol nagyon sokáig nem tudtak érdemi eredményeket felmutatni. Régóta tanulmányozták az igazán sikeres, kitartó, önkontrollra képes embereket, de igazán csak az ezredforduló környékén sikerült előrelépni ezen a területen.

Vajon mindenki, mindig kitartó?

1996 Roy Baumeister által vezetett kutatócsoport 67 egyetemistát kért fel egy egyszerű kísérletre. Az alanyokat külön-külön bevezették egy szobába, ahol már az első pillanatban érezni lehetett a frissen sült csokis sütik illatát. Az asztalon azonban két tál volt egymás mellett. Az egyikben az említett csokik, a másikban pedig retek volt. Keserű, éretlen retek.Csokis sütemény

A csoportotból néhány embert kiválasztottak, akik a süteményeket ehették, ám a legtöbbek feladata az volt, hogy csoki helyett retket fogyasszanak. Mondanom sem kell, hogy a csoport ezen fele nem repesett a boldogságtól. Állítólag voltak olyanok is, akik a kísérlet folyamán megszagolták a süteményeket, sőt még olyasvalaki is akadt, aki lenyalta róluk a csokoládét. Állíthatjuk tehát, hogy a tesztalanyok egy olyan feladat elé voltak állítva, melyhez kifejezetten nagy akaraterő és kitartás kellett.

A kitartás néha bizony nehéz.

Ugye mennyire nehéz néha? :)

Miután mindenki elfogyasztotta a retket, a professzor egy másik, látszólag egyáltalán nem kapcsolódó feladatot adott a jelentkezőknek. “A kísérlet befejezéséhez már csak ezt a könnyű puzzle-t kell megoldani” – mondta. A feladatra korlátlan mennyiségű idejük volt, de bármikor fel lehetett adni. Ez volt a kísérlet legfontosabb része.

A könnyű puzzle éppenséggel annyira nem volt egyszerű, mivel lehetetlen volt megoldani. A retket fogyasztó emberek, akiknek akaraterejét éppen az előbb tették próbára, néhány próbálkozás után idegesen, ingerülten kezdtek hozzáállni a kirakóshoz. Egyesek még a kísérlethez asszisztáló személyzettel is összevesztek. Összességében, a retket fogyasztó páciensek fele annyi idei próbálkoztak a puzzle kirakásával, mint a csokit fogyasztó társaik. Egyszerűen már túl fáradtak voltak hozzá.

A kitartásra lehet edzeni. De keserű reteg után kirakhatatlan puzzle?! ANYÁD!

Keserű retek után kirakhatatlan puzzle?! ANYÁD!

Ez a látszólag egyszerű tanulmány elképesztő áttörést hozott: a kitartás nem egy tudás, amit megtanulhatunk és mindig tudni fogjuk. A kitartás inkább olyan, mint egy izom. El tud fáradni és tud regenerálódni.
Ha a kitartás egy tanulható dolog lenne, akkor azt nem tudnánk elfelejteni. Akkor mindig lemennénk edzeni, még akkor is, amikor nagyon fáradtak vagyunk. Amikor annyira jól esne csak TV-t nézni egész este, akkor is. Hisz biciklizni sem felejtünk el. Amikor annyira nem kellene este 11-kor hamburgert enni, akkor is megállnánk, hiszen tudjuk, értjük. De ezt mindenki érzi, hogy nem így működik…

A tanulmány azt mutatta, hogy a kitartás nem tanulható, hanem inkább egy rövid távú erőforrás, melyből hamar kifogyunk. Kimondhatjuk, hogy az önkontroll fárasztó és az akaraterő nem végtelen. Senkiben sem. Azóta e kísérlet alapján számtalan jelenséget magyaráztak. Például kimutatták, hogy a sikeres emberek miért csalják meg gyakrabban társaikat. Az afférok általában éjszaka kezdődnek, egy hosszú, fárasztó nap után, amikor rengeteg döntésnél kell kontrollt gyakorolni. Egyszerűen elfáradnak mire hazaérnének. Az orvosi műhibák is általában akkor történnek, amikor egy valamilyen extrém fókuszt igénylő feladattal végeznek az orvosok és utána a legkönnyebb rutinmunkát rontják el.

Tanulság #1 – ne fogyjunk ki a kitartásból!

Mindebből szerintem két dolgot tanulhatunk. Egyfelől, figyeljünk oda arra, hogy mennyi akaraterőnk marad, mire hazaérnénk a párunkhoz, hiszen ha teljesen lemerítjük magunkat, akkor jóval könnyebben követünk el hibákat.

Tanulság #2 – edzünk rá!

Másrész pedig, ha az állhatatosság olyan, mint egy izom, azaz el tud fáradni, akkor az is igaz, hogy tudjuk edzeni is. Számtalan kutatás igazolja, hogy a kitartást igenis lehet fejleszteni. Nincsenek kitartó emberek és nem kitartó emberek, ahogy nincsenek szerencsés és szerencsétlen emberek sem. A szerencse és a kitartás hozzáállás kérdése. Minden egyes pillanatban, amikor önkontrollt gyakorlunk, fejlesztjük az “akarat izmunkat”. Csináljuk ezt egyre többször és rövid időn belül látni fogjuk a fejlődést. De vigyázzunk, ne fárasszuk le nagyon, hagyjuk regenerálódni is.

Források:

Oszd meg!

A bejegyzés írójáról

Örök idealista, aki mindig mindenben szeretne fejlődni, tanulni és minden érdekli. Több vállalkozás alapítója, egy remek csapat vezetője, kártyabűvész, workaholic, ex-pro-gamer, motivációs előadó, wannabe-író és -tanár.

Szólj hozzá

hirlevel_feliratkozas

Tetszenek a cikkek?

Ha tetszenek neked az írásaink, gondolataink, akkor iratkozz fel hírlevelünkre. Te sokat segítesz nekünk ezzel, mi pedig ígérjük sosem spam-elünk, csak a legújabb cikkeinkről értesítünk téged. Köszönjük!

Köszönjük, sikeresen feliratkoztál! Erről most egy email-t küldtünk neked, mellyel véglegesítheted a feliratkozásod.